Igehirdetés:
Aradi András esperes a Bonyhád-Hidas-Kismányok Evangélikus Egyházközség gyülekezeti lelkésze
5Móz30,16-20
Keresztyén gyülekezet Szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban. Határhelyzet. Izrael népe határhoz ért, az ígéret földjének határához és ilyenkor jó az, hogyha visszanéznek. Visszanéznek és előre néznek és végiggondolják mi is történt velük és mi az, ami rájuk vár. Az ember számára is vannak ilyen határhelyzetek, amikor jó végiggondolni, hogy kik is vagyunk valójában? Honnan jöttünk, hova tartunk? És ilyenkor megszületnek gondolatok, megszületnek mondatok. Most egy ilyen bizonyságtételt hallgassunk meg György Ferenc felügyelőtől:
Köszönöm a lehetőséget!
(Gondolatok, bizonyságtétel a 2020. október 11. vasárnapi igehirdetéshez)
Honnan ered ez a gondolatmenet?
Dani bácsi (Krächling Dániel nyugalmazott lelkész) igehirdetésére készülve kaptam kézhez ezeket az igéket az istentisztelet előtt: 1Kor1,4-9 és Mt22,34-46, valamint 5Móz 30,16-20.Kettőt felolvasásra és az igehirdetési igét. Többnyire gondolatokat vált ki belőlem egy-egy oltár előtti igeolvasás lehetősége. Azon a napon Máté 13, 18-23 volt az igehirdetési ige:
„Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”
Amikor kézhez kaptam a három igeszakaszt, különösen nagy hatást váltottak ki belőlem a körülettem zajló események kapcsán. Miközben szerveztük a Német nemzetiségi kórus ünnepi előadását követő utcabálunkat a városlődi Johans Kapelle zenekarral, Majoson a nemrég alakult székely kör szervezett szüreti felvonulást és bált. Az egyik rendezvényt kerülgettem, hogy a másikat szervezhessem.
Két népcsoport, azonos helyen él, de messziről vándorolt ide, akárcsak a Mózes vezette népcsoport. Csak kettőt emeltem ki abból a sokból, aki itt él a Völgységben. Az egyik a gyülekezetünk révén német ajkú, egyszerűbben sváb, a másik a saját származásom szerinti székely. Valószínűleg sokféleképpen elemezhetnénk ki miért telepedett ide és él itt. A saját életem teszi fel ezeket a kérdéseket.
Honnan is jöttek? Honnan jöttünk?
Kezdem a német ajkúakkal. Sokan Hessenből jöttek, vagy a mai francia határ vidékéről, Németország déli részéről is érkeztek, a megélhetés reményében. Az akkori uralkodóház népességpolitikájának megfelelően, a kiüresedett, elnéptelenedett Duna menti vidéket kínálta nekik az ígéret földjeként. Valóban éltek az ígérettel, lehetőséggel. Gazdagon termőföldből virágzó életet, gondosan megépített szép településeket hoztak létre. Templomokat, iskolákat építettek, köztük ezt is meg a gimit is. Nekem Majos a gyermek és kamaszkori otthonom. A szépségét csak akkor láttam meg igazán, amikor Dombóvárról visszaköltöztem ide. Akkor láttam meg milyen alázatosan bántak a gazdasági lehetőségeikkel az itt élő svábok. Nagyobb és díszesebb, téglából épült gazdasági épületeket, istállókat építettek a jószágaiknak és jóval szerényebb lakást maguknak vályogból. Olyan takarékosan éltek, hogy templomot és iskolát is tudtak építeni. Ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok. Azért is váltott ki bennem visszhangot Pál első levele a Korinthusiakhoz 4. verse: „Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott.” Hosszú a történet, ahogy eljutottam a mai helyemre és gondolataimhoz. Most nem folytatnám ezt a történetet, viszont ennek az útnak volt fontos állomása:
Az egyik olyan települést volt szerencsém meglátogatni, ahonnan érkeztek ide a völgységbe. Erdingi testvérgyülekezetünkhöz, Altenerdingbe kísértem a fiatalok egy csoportját, az akkori ifiseket. Úgy tudom onnan telepedtek ide, aztán a XX. századi kitelepítésekkel néhányan ugyanoda visszakerülve alapítottak gyülekezetet ott. Az oltáron lévő gyertyatartó is ezt jelzi számunkra. Innen vitték magukkal. Az útvonaltervező 780 km-re becsüli az utat.
Érdekes, majdnem ugyanennyit, 788 kilométert ír egy másik településre, édesapám és édesanyám szülőföldjére. Most Tibeni-nek hivják Romániában, Suceava megyében Bukovina régióban. Nekem mindig Istensegíts-ként emlegették nagyszüleim, szüleim. Mindenképpen látnom kellett! Ezért is kértem meg már akkor is koros szüleimet, jöjjenek el velem és nézzük meg honnan jöttünk! A két út között alig telet el egy év. Most már ennek 15 éve. Amit ott láttam, az nagyon hasonlított arra, ami itt is jellemző volt. Szelíd dombos táj. Völgyben meghúzódó falu apró lakóházakkal fából. Nagy istállók. A falu népe maga építette templomát a település közepén, mellette az iskola. Ma már a román nyelvű lakosok saját vallásuk szerint használják. A keresztelő kutat, amiben szüleimet is megkeresztelték csak az oltár mögé eldugva találtuk meg. De még megvolt. Találkoztam édesapám még ott élő unokatestvérével, Szőts Gergellyel, az utolsó ott élő magyarul beszélő lakossal, aki ott maradt. Amikor megszólalt, mintha rég elhunyt nagypapámat hallottam volna újra! Pont olyan hangsúllyal, ízesen beszélt, ami mára teljesen elveszett.
Később került kezembe egy írás László Gergely Páltól „Bukovinai Istensegíts és Fogdjisten” című könyvében, amiben Gergely bácsi temetésére mondott beszédből idézett az akkori ortodox paptól: „Tudjátok ti, hogy itt előttetek magyarok éltek? Ők építették fel az egész falut, ti csak beköltöztetek a kész házakba, gazdaságokba! Érdekelt-e titeket, hogy mi volt annak a magyarnak a neve, akinek a házát bitoroljátok? Mi lett vele? Még a kész gazdaságokat sem voltatok képesek megbecsülni, azokat is tönkretettétek! Nem voltatok képesek 60 év alatt egy templomot felépíteni, beköltöztetek a magyarok által emelt katedrálisba! Tetszik nektek ugye, mert szép és nagy?
Ők ezt négy év alatt felépítették!”
Milyen ismerősen csengő gondolatok! Sajnos igazak lettek itt a völgységben is, mások ajkáról. Hallottam ilyen történeteteket magam is. Lehet, hogy ezért lettem bukovinai székely örökségemmel egy német ajkú evangélikus gyülekezet felügyelője?
Talán éppen ezért szólított meg ez az ige Mózes ötödik könyvéből a 30. részének 16-versétől: „Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, járj az ő utjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokodba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek…”
De milyen föld, ahova most belépünk. Mert hiszem nem csak az őseink vándoroltak az ígéret földjére, hanem mi is, szinte minden nap látunk egy új és még jobb helyet, ahova jó lenne bejutni, letelepedni, élni és sokasodni.
Pár példát felsorolnék gondolatébresztőnek:
Digitális világ.
Most nagyon terjed. Szakértők már csoportosítottak minket e szerint:
„Csendes vagy veterán generáció (1925–1942)
Próféták / Idealisták – Baby-boomerek (1943–1960)
Nomádok / Reaktívak / Digitális bevándorlók – X generáció (1961–1981)
Hősök / Civilek / A digitális bennszülöttek első generációja – Y generáció (1982–1995)
Művészek / Alkalmazkodók / Netgeneráció / Digitális bennszülöttek –
Z generáció (1996–2010)
Alfa generáció (2010–) „
Komár Zita egyetemi tanársegéd, Budapesti Corvinus Egyetem, Új Köznevelés, 2017/8-9
Úgy tűnik erre földre nem léphetek be, hiszen még csak bevándorló sem lehetek koromnál fogva. Viszont a beosztás szerint próféta lehetek! Segíthetek a nálunk tanuló Z és Alfa generációnak, hogy vigyenek valamit a tudásunkból abba a világba és ne feledkezzenek el a fent olvasott ige intelméről: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és az utódaid is!” 5Móz 30,19. Tulajdonképpen ezt kell tennünk az iskolában. Megismertetni az eget és a földet, életet és halált, áldást és átkot. Akár tantárgyakra is bonthatnánk ezeket az ismereteket. Talán néhányan meg is tesszük!
Szabad világ.
Vajon mennyire lehetek szabad? Még értelmezni is nehéz. Különösen nekem, aki még a kommunista rendszerben eszmélt és igyekeztek az iskolában, egyetemen átmosni az agyamat. Részben sikerült is. De keresztény családok vettek körbe és segítettek helyreállítani bennem a rendet. Isten szabad akaratot adott. Ezért sokszor el is hagyjuk őt és az általa kijelölt utat. Eredendő bűnként mindenki megéli ezt. Nevezhetjük ezt a jó és rossz tudásának. A nagy parancsolat segít visszatérni a helyes irányra. Máté evangéliuma 22. részében a 23. verstől a szaddaceusok a feltámadásról tettek fel kérdést, Jézus válasza 32. versben:”Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene? Az Isten nem halottak Istene, hanem az élőké.” Ezután a farizeusok akarták nehéz kérdéssel kísérteni „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” MT 22,36
A válaszban az hangzik el, ami a mai nagy „szabadságban” nem jellemző: „Jézus így válaszolt:” Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” MT 22,37.
A másodikból meg az első részt könnyen kihagyja a magát szabad akaratúnak valló, azaz csak magát szereti, ahelyett hogy teljeset be tudná tartani: „A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” MT 22,39.
Az a szabad világ, amit rendszerváltók vágytak és ígértek úgy gondolom nem is következhet be, mert az nem is szabadság, hanem valami más. Oda biztosan nem léphetek be és nem is akarok!
Ami viszont itt van köztünk és szabadon beléphetünk az Isten országa. Úgy gondolom, ezt üzeni nekünk ma Mózes ötödik könyvének idézett része. Hosszú vándorlás után, vágyak és remények, ábrándok között egyszer csak elérünk a Jordánhoz, ami jelentése alapján egy állandó vizű folyó. Amint átlépünk rajta és birtokba vesszük azt a földet, amit ígért az Írás, Isten országába érünk. Ahol, ha meg tudod tenni, akkor „Válaszd hát az életet, hogy élhess te és az utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az úr esküvel ígért oda atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.” 5Móz 30,20.
Hozzáteszem még a múlt heti igehirdetési igét Máté evangéliumából 18, 19-20. versét: „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én menyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Ketten itt vagyunk svábok és székelyek, meg még sokan és remélem, egyetértünk!
Aradi András:
Köszönöm szépen ezt a bizonyságtételt! Isten igéje nem csak lelkészeket szólít meg, hanem mindannyiunkat. S tényleg az a kérdés, hogy amikor ezen az életúton megyek, hogyan élem meg, miként élem meg a szabadságomat. Vannak dolgok, amelyeken nem változtathatunk. Az életet nem én választottam, hanem ajándékba kaptam. A szüleimet, a nyelvemet, a hazámat, a bőrszínemet, nem én választottam. Ajándékba kaptam. Viszont tudom, hogy Isten az, aki kiválasztott bennünket, mindnyájunkat és elénk adta, ahogyan hallottuk az életet és a halált, az áldást és az átkot. Egyetlen egy szóban a lényeget próbálja meghatározni Istenünk és ugyanezt teszi Krisztus is: Szeress! Szeresd az Urat, a te Istenedet és szeresd felebarátodat, mint magadat! Igen ez a szeretet az, ami összefog mindent. Ez nem a törvények betartásáról szól, nem arról, hogy megpróbálunk megfelelni valakinek, vagy valaminek. Nem arról szól, hogy embereknek, szabályoknak, vagy éppen ideológiáknak élünk. Hanem arról szól, hogyha tudom szeretni azt, aki az életet és a halált elénk tárta, akkor van esélyem nekem is megtanulni, szeretni. Tőle függ az életem, tőle függ mindenem, akkor miért akarok nélküle élni? Mért akarok szabadságra hivatkozva a halál útján járni? Én azt kívánom mindannyiunknak, ahogy megéljük a magunk életét, ahogy visszagondolunk egy-egy ilyen állomásra, legyen az egy előre látható állomás, amikor az ember megáll és visszanéz, vagy éppen legyen az egy hirtelen jött állomás, amikor az embert megszólítja az Isten. Tényleg azt gondolom fontos, hogy meghalljuk Isten szavát: Válaszd az életet, szeresd az Urat és szeresd felebarátodat, mint magadat! Isten adja mindannyiunk számára a szeretetnek gyönyörű ajándékát! Az élet gyönyörű ajándékát! Imádkozzunk!
