Orgonák

A Bonyhád-Hidas-Kismányok evangélikus gyülekezet orgonái

Győrffy István írása

Bonyhád

A bonyhádi templom 1795-1800 között épült. A gyülekezet ekkor Majos fíliája volt, 1816 óta önálló. Az első évekből nem maradt fenn orgonára vonatkozó adat. 1817-18-ban aztán a magyarországi későbarokk egyik jelentős mestere, a Kistormáson működő Märtz Ádám (1777-1831) épített a templom számára idehaza akkoriban tekintélyes méretűnek számító, kétmanuálos, 17 regiszteres orgonát. Ezt a hangszert a bonyhádi presbitérium 1931-ben, a mai orgona építésekor átadta az ekkor létesült szekszárdi gyülekezetnek. Ma is működik szekszárdi templomunkban, 1991-ben az Aquincum üzem restaurálta.

A mai orgonát 1931-ben a pécsi Angster orgonagyár építette (op. 1083), a kor divatja szerint pneumatikus-táskaládás szerkezettel, romantikus ízlésű diszpozícióval (hangzásképpel). Ez a hangszer is kétmanuálos. Regisztereinek száma csak 12, de az ötféle összekapcsolási lehetőség (kopula) a kombinációs lehetőségeket megnöveli. A felső manuálhoz emellett redőnyszerkezet is van. 1982-ben Trajtler Gábor tervei alapján Kelemen Árpád neobarokkos szellemben változtatta meg az orgona diszpozícióját. Ez, a pneumatikus szerkezet érintetlenül hagyása mellett sajátos öszvér-hangszert eredményezett (hasonló tüneti “barokkizáláson” esett át ekkoriban a környéken paksi és csikóstöttösi orgonánk is). A mai diszpozíció:

I. Principal 8′
Octav 4′
Mixtura 2 sor 1 1/3′
Bourdon 8′
Erdei fuvola 2′

II. Principal 2′
Quint 1 1/3′
Csövesfuvola 8′
Csúcsosfuvola 4′
Vox coelestis 2 sor 8′

Pedál Subbass 16,
Apertabass 8′

A manuálok hangterjedelme C-g3 56 hang, a pedálé C-d1 27 hang. A hangszeren ötféle kopula és tremoló is van, a fúvó villanymotorral és lábtaposással is működtethető. A pneumatika az első manuálon és a pedálon gyakorlatilag késés nélkül működik, a második manuálon gyors játék esetén érezhető némi késés. A hangszer állapota megfelelőnek mondható.

Hidas

A templom 1794-ben épült, a gyülekezet ekkoriban Kismányok fíliája volt. Első orgonáját 1808-ban kapta, mikor Märtz Ádám ide hozta át a kismányokiak addigi hangszerét (ld. ott).

A mai orgonát Angster József (1834-1918) építette 1891-ben (op. 148). Ez egyike a később gyárrá terebélyesedett pécsi üzem korai, mechanikus-csúszkaládás, bizonyos műemléki értékkel is bíró munkáinak. Egyházmegyénk 41 orgonája közül 17 az Angster-cégnél készült, mechanikus hangszer azonban csak három akad köztük (a hidasin kívül a vele kb. egyidős borjádi és a még korábbi ivándárdai). Az orgona egymanuálos, 8 regiszteres.

Diszpozíciója:

Manuál: Principal 8′
Octav 4′
Mixtura 3 sor 2 2/3′
Bourdon 8′
Flauta 4′
Sylvestrina 8′

Pedál: Subbass 16′
Melodia 8′

Ez a 8 regiszter igazából csak 7, mert a Melodia 8′ húzó a Principal 8′ fából készült alsó oktávjának sípjait szólaltatja meg a pedálon, egyfajta mechanikus transzmisszióval.

A manuál hangterjedelme C-f3 54 hang, a pedálé C-h 24 billentyű, de csak 12 hang (a felső oktáv az alsót repetálja). A hangszeren van pedálkopula, és egy tiratutti-szerű lábkapcsoló-pár, mely a 8 lábnál magasabb, fényesebb hangú regisztereket egyszerre tudja be, illetve kikapcsolni. A lábtaposással működő fúvó nincs motorizálva. A homlokzati ónsípokat 1918-ban háborús célokra elrekvirálták, helyükre gyengébb minőségű horganysípok kerültek. Más változás az eredeti állapothoz képest, úgy tűnik, nem történt. A hangszert nemrég kitisztították, elhanyagoltságból eredő mechanikai hibáit helyrehozták, egy pontosabb hangolás azonban ráférne.

Kismányok

Kismányok az 1781-es türelmi rendelet előtt az artikuláris hely szerepét betöltő központ volt, messze földről járt ide a környék evangélikussága. A gyülekezet először fából épített imaházat. Ide 1763-ban került orgona, egy 8 regiszteres pozitív, a gráci Anton Römer (1725-1779) munkája. Mikor 1786-ban fölépült a jelenlegi templom, oda is ez a hangszer került át. 1807-ben aztán a gyülekezet nagyobb orgonát kívánt beszerezni. Römer művét ekkor a kistormás März Ádám vitte át a szomszédos Hidas evangélikus templomába.

A kismányokiak 1807. VIII. 20-án kötöttek szerződést Róth József (1760-1808) bonyhádi orgonaépítővel. A munkát a mester halála, 1808. IV. 1. után utóda, Marschall József fejezte be az esztendő júliusára. Ismerjük a szekrényzet asztalosmunkájában közreműködő mesterek nevét is: Michael Füglein (Bonyhád), és Jacob Becht (Kismányok). Utóbbi a hangszeren nevét is megörökítette, beleszőve annak betűit a főmű díszítményei közé. Ma, a valamivel nagyobb (16 regiszteres) egyházaskozári mellett, ez az orgona reprezentálja leginkább az 1785 körül alapított és jó 40 esztendőn át működő bonyhádi műhely munkásságát.

A hangszer szerencsésen elkerülte a lényegbevágó átépítéseket. 1853-ban März Ádám fia, György javította. Később többször is a mágocsi Unger Endre dolgozott rajta: új fúvóval és függesztett pedállal látta el, majd, idős korában, az első világháború idején elrekvirált homlokzati sípokat pótolta (gyenge minőségű horganysípokkal). A gyülekezet zömének kitelepítése (1948 körül) után az orgona egyre elhanyagoltabb állapotba került, a 80-as évekre lényegében használhatatlanná vált. Restaurálására 2002-03-ban került sor.

Az orgona kétmanuálos, 13 regiszteres. Térbeli elrendezése megegyezik a legtöbb hasonló korú, és méretű hazai orgonáéval: a pozitívmű a hátába beépített játszóasztallal a karzati mellvédbe ékelődik, míg az egy nagy szekrényben elhelyezkedő főmű a karzat közepén, hátrább áll. A korstílus természetes velejárói a mechanikus traktúra (a főművön húzólécekkel, több áttétellel, velatúra-táblával, a pozitívon függőleges, közvetlen összeköttetést biztosító nyomópálcákkal) és a csuszkarendszerű szélládák. Vannak azonban a hangszernek szokatlan, sőt egyedülálló vonásai is. Ilyen elsősorban az önálló pedálmű hiánya: a 18 hangnyi, C-f terjedelmű függesztett pedál a főmű alsó másfél oktávját szólaltatja meg. Ritkaság ilyen, nagyobb hangszernél a főmű szekrényébe (a szélláda alá) beépített fúvó is. A szokásosnál nagyobb a két mű regiszter-száma közötti különbség: a viszonylag nagy, 10 regiszteres főműhöz mindössze 3 regiszternyi pozitív csatlakozik.

A két 54 hangos, teljes mélyoktávval épült, fordított színezésű billentyűzet a pozitív hátában helyezkedik el. Mellette kétoldalt sorakoznak a keményfából esztergált, csontgombos regiszterhúzók. A billentyűzetektől balra eső 6 húzó a főműhöz, a közvetlenül jobbra eső 3 a pozitívhoz, míg az itt következő további 4 ismét a főműhöz tartozik. A hangszeren jelenleg semmilyen játéktechnikai segítőt (pl. kopulák) nem találunk.

A főmű diszpozíciója:

Principal 4′ ón, részben a homlokzatban
Quint major 2 2/3′ ón, f2-nél repetál
Octav 2′ ón, f2-nél repetál
Quint minor 1 1/3′ ón, c2-nél repetál
Octav 1′ ón, c1-nél és c2-nél repetál
Mixtura 2 fach 2+1 1/3′ ón, c2-nél repetál
Copl 8′ fafödött
Flaute 8′ fanyitott
Flaute 4′ fanyitott, f2-nél repetál
Pordunal Bass 8′ fanyitott, az alsó 25 hangot tartalmazza (több hangja nem is volt)

A pozitív diszpozíciója:

Principal 2′ ón, részben a homlokzatban, f2-nél repetál (a homlokzat középső részén a 9 hangzó mellett 8 díszsíp is található)
Copl 8′ fafödött
Flaute 4′ fanyitott, f2-nél repetál

A restaurálás munkáját a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra végezte. Az első lépés a faanyag szúmentesítése és a szekrényzet eredeti festésének feltárása, ill. helyreállítása volt (ezt a különösen aprólékos és időigényes munkát Czakó Ferenc pécsi műtárgy-restaurátor végezte). Az eredeti festés mellett a regiszterhúzók mellett régi feliratok is előjöttek, ezek azonban nem eredetiek, a XIX. század közepéről származhatnak. Az orgona fa alkatrészei közül komoly szúkár csak a pozitív-szélládát érte, de ez is restaurálható volt. Az általános tisztítást és a sípok hibáinak javítását az orgona újbóli összerakása, a traktúra szabályozása, majd az intonálás és hangolás követte.(435 Hz-es á-ra). A sípok közül csak a homlokzatba kerültek újak, itt a benti menzúrákra és az analóg, szintén Bonyhádon készült egyházaskozári hangszerre támaszkodva ismét ón prospekt készült. A fúvó, a szekrényzetben látható nyomok alapján a vélhetően eredeti – háromékes, szíjhúzásos – alakban lett helyreállítva (villanymotorral is működtethető). A szélnyomás 65 mm körülire lett beállítva. A játszóasztalon az alsó manuál néhány nagyon elkopott billentyűjének cseréje és a (nem bizonyosan eredeti) manuálkopula kiiktatása történt meg. E munkákat követően a hangszer ma jól használható, hangverseny-célra is alkalmas.

A hangszer helye a hazai műemlék-orgonák között

A török hódoltság kora után megkésve kibontakozó magyarországi orgonaépítészetben a barokk kor és az ezzel járó erősen konzervatív hangszerideál egészen az 1820-as évekig (egyes műhelyek gyakorlatában még ennél is tovább) tartotta magát. A hazai barokk emlékanyagban a kismányoki hangszer számottevő méretűnek számít: kétmanuálos barokk hangszereink száma 19, közülük a két legnagyobb 20 regiszteres (az elpusztult, vagy nagyon átépített hangszerek között 30 regiszteres is akadt, de az első hárommanuálos orgona hazánk mai területén csak a következő korszakban, az 1850-es években épült). Növeli a kismányoki hangszer értékét egyrészt állapotának nagyfokú eredetisége, másrészt az, hogy függesztett pedáljával, a főművön épült “bascant” regiszterével egy, az erdélyi szászoknál gyakori orgonatípus egyetlen hazai példája (Róth József atyja, és egyben tanítómestere nagyszebeni származású volt!). Érdekes és egyedülálló vonása az is, hogy a mixtúra itt nem a principálkar megkoronázása (a külön épült sípsorok elvileg magasabbra nyúlnak), hanem valami kornett-féle, melynek hangzása valamivel lágyabb is a megfelelő szóló 2′ és 1 1/3′-os sípsorokénál.

Milyen zenéhez való ez a hangszer?

A kismányoki orgonát sajátosságai elsősorban a korabarokk – ezen belül leginkább az osztrák-délnémet és itáliai – muzsika előadására teszik alkalmassá. Ideális hangszer ez pl. Froberger, vagy Frescobaldi műveihez. Ugyanakkor az északnémet evangélikus orgonazene sok (főleg persze manualiter) alkotása is megszólaltatható rajta. A két manuált igénylő korálelőjátékokhoz a főművön több igen jellegzetes, szép hangszín kikeverhető (a kvintek segítségével). A pozitív halk fasípsorai ehhez jó kíséretet biztosítanának. Fordítva csak egy-két variáció lehetséges a pozitív szerény (bár szépen hangzó) diszpozíciója miatt. Pedig a pedál használata ez utóbbi esetben lenne problémamentesebb. Nem merül föl ez a gond a kétmanuálos, ám pedált nem igénylő korálelőjátékoknál (Franz Tunder és Georg Böhm művei között lehet néhány ilyet találni). Nagyon jól használható az orgona kamarazenéhez, pl. fúvós, vagy akár vonós hangszerek kíséretéhez is.

Alsónána

A templom 1864-ben épült. A jelenlegi orgona az első hangszere. Ezt klasszicista orgonaépítészetünk egyik legjelesebb alakja, Komornyik Ferdinánd (1821-1873) építette Pesten, 1870-ben. A mechanikus-csuszkaládás hangszer egymanuálos, 12 regiszteres. Diszpozíciója (a feliratok eredeti helyesírásával):

Manuál: Principal 8′
Octav 4′
Sup. octav 2′
Mixtur 4 fach
Gedackt 16′
Hohlflöte 8′
Gemshorn 8′
Flöte 4′

Pedál: Subbas 16′
Princ. bas 8′
Octavbas 8′
Cello 8′

A manuál hangterjedelme C-f3 54 hang, a pedálé C-f 18 billentyű, 12 hang (c-től repetál). Kopula, vagy egyéb játéktechnikai segédeszköz nincs. A szekrényzet aljába beépített fúvó lábtaposással működik. Az 1990-es években két villanymotort is rákötöttek, ezek azonban vagy gyengék az aránylag nagy fúvóhoz, vagy beszerelésük volt szakszerűtlen – mindenesetre együtt sem adnak elég szelet.

A hangszer sípanyaga és – úgy tűnik – minden lényeges eleme eredeti állapotban van, csak az 1918-ban elrekvirált ón homlokzatot pótolták itt is horganysípokkal. Mikor az orgona a pécsi Fülöp Géza által végzett 1991-es javítás, hangolás után legalább egy évtizedig használható állapotban volt, meg lehetett győződni arról, hogy hangzása egészséges, erőteljes, egyes hangszínei szépek, jellegzetesek, a billentyűzet járása pedig, ha kissé nehéz is, egyenletes és pontos. Rendszeresen sajnos ekkor sem használták, de több egyházzenei áhítat keretében is megszólalt, művészi igényű feladatokra is alkalmasnak bizonyult. Jelenleg ismét nem üzemképes: a traktúra húzószálai a játszóasztalban – láthatóan szándékosan – végig vannak tördelve. Az 1991-es javításra is részben egy ugyanilyen rongálás miatt volt szükség. Emellett a kevéssé használt templomba szabad bejárása van a madaraknak, az általuk termelt nagymennyiségű piszokból, guanóból pedig bőven jut az orgonába is. A törések most is elég egyszerűen kijavíthatók volnának, a fokozódó elpiszkolódás azonban egyre jobban veszélyezteti ezt az értékes hangszert (és az egész templombelsőt). A helyzetre mihamarabb megoldást kell találni!

Bátaapáti

A templom 1787-89-ben épült az ekkor már önálló gyülekezet számára. A jelenlegi orgona minden bizonnyal az első hangszere. 1814-ben már bizonyosan megvolt, de ennél alighanem régebbi, az épülettel egykorú is lehet. Építője ismeretlen, a hazai emlékanyagban közeli analógiái nincsenek. Mechanikus-csuszkaládás hangszer egy manuállal, 11 regiszterrel. Minden bizonnyal eleve pedálos orgonának épült, a szekrényzet nincs toldva. A diszpozíció:

Manuál: Principal 8′
Octav 4′
Quint 2 2/3′
Superoctav 2′
Quint 1 1/3′
Gedackt 8′
Hohlflöte 8′
Hohlflöte 4′

Pedál: Subbass 16′
Octavbass 8′
Quintbass 5 1/3′

A manuál hangterjedelme C-c3 45 hang rövid mélyoktávval, a pedálé F-a 16 billentyű, 12 hang. A 12. regiszterhúzó tremolót működtetett. Pedálkopula nincs. A fúvó a hangszer mögött, külön építményben helyezkedik el, motorizálva nem volt.

Az orgonán egy nagyobb átalakítás nyomai látszanak, ezt a mágocsi Unger Miklós végezte 1871-ben. Ő alakította ki a pedál mai formáját, a fúvót is ő módosíthatta szíjhúzósról lábtaposásosra. A játszóasztal régebbinek látszik annál, semhogy Unger-munka lehessen, de minden bizonnyal utólag, valamikor a XIX. század második negyedében készült. Feltűnően elnagyoltabb, hanyagabb készítmény, mint a gondos, már-már művészi kivitelű szekrényzet. Ez sem emlékeztet egyik ismert hazai mester munkájára sem. A regisztertraktúra áttételeinek különös megoldása is eléggé egyéninek látszik (ez alighanem a játszóasztal készítőjétől származhat). A homlokzati sípok az 1918-as ónrekvirálás óta sem lettek pótolva. A hangszer belsejében levő sípanyag sem hiánytalan, de jó része megvan, ha sérült állapotban is.

A hangszer nem üzemképes. Évtizedek óta nem használják. Fúvója le van szakadva, belseje elhanyagolt, piszkos. Jelentősnek látszik a szúártalom is (ha nem is 95%, ahogy az 1986-os országos felmérés anyagában olvasható). Ma még valószínűleg megmenthető, amire ez a jó 200 éves egyedi műemlék rá is szolgálna.

Zsibrik

A Mőcsényhez tartozó Zsibrik temploma 1820-ban épült. Orgonát egy bizonytalan adat szerint 1873 körül kapott. A hangszer, mely legalább 100 éves korában, használtan került Zsibrikre, a stílusjegyek alapján minden bizonnyal a Kismányok kapcsán már szóba került Anton Römer munkája. Mechanikus-csuszkaládás, egymanuálos, 11 regiszteres orgona volt. Az eredetileg, stájer szokás szerint, a hangszer oldalába épített játszóasztal helyett a pécsi Lesnyik József és Kész Ernő-féle műhely készített újabbat, alighanem az orgona áthelyezésekor. Ez együtt járhatott egy mélyrehatóbb átalakítással. A megmaradt pedálsípok jórésze is Lesnyik-munkának látszik, bár a hangszer eredetileg is pedállal épült (a pedál-szélláda, ha nem is érintetlen, eredetinek látszik, a régi játszóasztal helyénél föllelhető 16 pedálbillentyű nyoma, a szekrényzet pedig bizonyosan nem volt toldva). Ugyancsak a pécsi műhely készíthette a lábtaposással működő fúvót.

Az orgona ebben az állapotában 1945-ig működött. A híradások szerint elég jól, hiszen 1931-ben egyházmegyei kántorvizsgát is rendeztek rajta! A II. világháború után aztán a gyülekezetet teljes létszámban kitelepítették, az évekig gazdátlan templomban pedig az orgona rongálók áldozata lett. A manuálmű csaknem összes sípját széthordták, a játszóasztalt is szétverték, így az eredeti diszpozíció ma nem állapítható meg. Annyi látszik, hogy a manuálon öt principál-regiszter volt, 8 lábas alappal és kétsoros mixtúrával, amihez három fuvola-szerű sípsor járult. A hangterjedelem itt 49 hang volt (eredetileg talán C-d3 tört mélyoktávval?). A három regiszteres pedálmű 16 billentyűvel és hanggal épült, a Lesnyik-féle pedálbillentyűzet hangterjedelme C-a, 22 billentyű.

A betört ablakú, repedezett falú, mára életveszélyessé vált templomban az orgona megmaradt részei – a feltűnően jó faanyagból készült szekrényzet és a szélládák – a vártnál jóval egészségesebb állapotban vészelték át az igen mostoha viszonyokat. Ez a hangszer 2006-os szétszedése alkalmával derült ki. Részei ma Kismányokon egy raktárhelyiségben várják a restaurálást, ami, az analóg hangszerekre (Hazánkban a Zala megyei Szécsiszigeten található működő Römer-orgona, a mester néhány további hangszere pedig Horvátországban és Ausztriában is fennmaradt) támaszkodva nem volna lehetetlen feladat.

A kutatások során felmerült, hogy az orgona azonos lenne az 1763-ban Kismányok számára épített, majd onnan Hidasra került Römer-hangszerrel. Ez a kézenfekvő feltételezés azonban nem állta ki a behatóbb vizsgálat próbáját. Hiszen a zsibriki szekrényzet majd fél méterrel magasabb, mint a hidasi karzat belmagassága, alacsonyabb pedig korábban sem lehetett, mert, amint bebizonyosodott, egyik irányban sincs toldva. A hidasi karzat mellvédjének vizsgálata azt is kizárta, hogy a Lesnyik-féle játszóasztal valaha is ott állt volna. Már az is valószínűtlen, hogy a hidasi gyülekezet azonos rendszerű, de kisebb orgonára cserélte volna föl korábbi, az adatok szerint még jól működő hangszerét.

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

Bonyhádi Evangélikus Egyházközség