Ezúttal Bonyhád adott otthont a bajor-magyar evangélikus testvérkapcsolati találkozónak, amelynek idén ünneplik 25 éves jubileumát. Egyúttal a reformáció 500. évfordulójáról is megemlékeztek több száz vendég részvételével.
Bonyhád Többnapos programsorozattal kettős ünnepet ültek a hétvégén Bonyhádon. Egyrészt arról emlékeztek meg, hogy a bajor és a magyar evangélikus egyház 25 éve kötötte meg testvérkapcsolati megállapodását. Ezt egyébként minden ötödik évben ünnepelik meg felváltva Németországban és Magyarországon – tudatta Aradi András evangélikus esperes. Ugyanakkor a reformáció 500. évfordulója kapcsán, annak elsősorban helyi értékeit is igyekeztek a bajor vendégek és a helybeli érdeklődők elé tárni.
Kézművesvásár és érdekes biblia
A szombat délutáni programok részeként fotó, grafika, gyülekezeti és iskolatörténeti kiállításokat is megtekinthettek. Érdekességként az érdeklődők megcsodálhattak egy bibliát, amelyet 1736-ban hozott magával egy telepes, és jelenleg is egy leszármazottja, Németh Judit tulajdonában van, ráadásul a történetét az Egy zsák zab című novella is megörökíti. A találkozó ideje alatt volt sör- és borkóstoló – kifejezetten erre az alkalomra egy mecseknádasdi főzdében készült sört is ízlelhettek a látogatók–, valamint völgységi kézműves termékek és értékek vására várta a résztvevőket. Utóbbinak például az is érdekes momentuma volt, hogy helyben megnézhették a látogatók, hogyan készül a pacsker, amelyet a sváb felmenők a klumpában, illetve azt levetve hordtak.
A bajor vendégek – mintegy 220–230 személy – már csütörtökön megérkeztek, majd pénteken délelőtt kirándulásokon vettek részt Pécsett, Grábócon, Bonyhádon. A találkozó egyik kiemelkedő alkalma a péntek délutáni ünnepség volt, amelyen Michael Martin egyházfőtanácsos, Gáncs Péter elnök-püspök, Filóné Ferencz Ibolya polgármester és Aradi András esperes mondott köszöntőt. A program része volt a szimbolikus faültetés a Petőfi-gimnázium területén. Egy almafát közösen ültettek el, amelyet még további 24 követett. A 25 csemete egyrészt a testvérkapcsolat fennállásának idejét szimbolizálja, másrészt a találkozó mottójára is utal: „megtermi gyümölcsét”.
Szombaton délelőtt folytatódtak a programok, munkacsoportokban zajlottak beszélgetések különböző témákban, de volt többek között ifjúsági program szabaduló szobával, illetve foci is. A délután folyamán „A reformáció értékei a Völgységben” címmel emlékeztek meg a reformáció 500 éves jubileumáról a Bonyhád-Hidas-Kismányoki Evangélikus Egyházközség és a Völgység protestáns gyülekezetei szervezésében szintén a gimnáziumban. Itt köszöntőt Aradi András, dr. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos, Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője, Szabó Tibor Bonyhád alpolgármestere és dr. Józan-Jilling Mihály, a Tolna megyei Német Önkormányzatok Szövetségének ügyvezetője mondott. Ezt követően a nagyszínpadon a Charis kamarakórus, majd német néptáncegyüttesek (gyönki, nagymányoki, mórágyi, bonyhádi) és kórusok (bonyhádi és kisdorog-teveli összevont) műsorai követték egymást. Mindeközben az iskola épületében előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők a Völgység protestáns építészeti és tárgyi örökségéről, valamint a völgységi németek történetéről olyan szaktekintélyektől mint dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója, dr. Krähling János Prónay- és Szentkirályi-díjas építész, Lohn Annamária, a Völgységi Múzeum munkatársa, a Málenkij Robot című könyv szerzője és Müller György történész, a környék német betelepítéseinek jeles kutatója. A napi program zárásaként a bonyhádi Gábriel zenekar adta elő Az eredendő bűn című könnyűzenei oratóriumát.
A közös munka megtermi gyümölcsét
„Megtermi gyümölcsét”. Földi létünk egyik leggyönyörűbb, legkifejezőbb nyelvi eszköze, amit mindannyiszor jó átélni, megtapasztalni – mondta a rendezvény mottójáról köszöntőjében pénteken Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere. A nyáron bőséges termést hozó fa, a csapatmunkára épülő, a közösségért végzett sikeres program, a felnövekvő diákság tanítása, vagy éppen a jó cselekedet iránti igény vezérelte gesztus, mind mind olyan „termés, aminek valóban édes a gyümölcse”. De csak akkor érezhetjük igazán a zamatát, ha gondosan előkészítjük, és nem hagyjuk, hogy veszendőbe menjen. Igaz ez a fákra, a mindennapi munkánkra, és még inkább helytálló az emberi kapcsolatokra. (Forrás: bonyhad.hu)
